Iskolánk első éve, 1959
Ha valaki 45-50 évvel ezelőtt leszállt a villamosról a Thököly út és Amerikai út sarkán, s jobbra fordult, azt hihette, hogy kijutott a városból. A földszintes villasor után bolgárkertek, gondosan megművelt földek következtek. A Thököly út felé már álltak a családi házak, az Amerikai és a Mexikói út között, az Egressy út felé azonban szabad volt a kilátás a Posta járműtelep épületére, ugyanis a környék beépítetlen terület volt. A Róna út és Mexikói út közötti sávban öt-hat, az 1800-as évek végén épült igen régi, rossz állapotban lévő földszintes ház állott, körülöttük bolgárkertekkel. Az iskola tantestületének tagjai közül a többség eredetileg az Egressy út 69. számú Általános Iskolában tanított. Ezt 1959 nyarán megszüntették, ősszel gimnáziumként nyitotta meg kapuit az épület. Az addig ott tanítók közül, kettő kivételével, együtt jöttek át az új iskolába. Az iratokat, az osztály-és anyakönyveket ruháskosarakban hozták át a bolgárföldeken keresztül. Az épületben akkor még semmilyen berendezés nem volt. Üresen állt a tanári és az igazgató irodája is. Augusztus 20. után megérkeztek az iskolapadok, de a tanárok még leülni sem tudtak. Lerakott könyv- és iratcsomókon ültek. Szeptember első napjaiban már minden együtt volt, teljes lett a tanári kar, és megindult az új tanév. Érdekes, hogy több tanuló – főleg a 7. és 8. osztályosok – körzetengedéllyel járt ide, mert tanáraik után jöttek. Ám egyszer csak házak nőttek ki a földből: itt is, ott is megjelentek az emeletes házsorok. A 16 tanterem hamarosan szűknek bizonyult, a terv az volt, hogy ráépítenek még egy emeletet, de a tervező mérnök szakvéleménye alapján ezt nem lehetett megoldani. Így épült a régihez a napközis és a gyakorlati foglalkozásra alkalmas rész.
Az Arany János név felvétele
1989. október 27.-én ünnepi beszédet mondott Sumonyi Papp Zoltán költő. Abban az időben tatarozták a Magyar Tudományos Akadémia épületét, így onnan, szülői segítséggel néhány évre kölcsönkaptunk egy kis szobrot. Amikor a tatarozás befejeződött és a szobrot vissza kellett adni, szintén szülői segítséggel érkezett a megoldás. Lőrincz Judit restaurátor elkészítette a szobor élethű másolatát. Ez a szobor áll napjainkig az iskola aulájában.
Szoboravatás: 1992. december 7.
2009, az 50. évforduló
Az 1950-es évek végén Zugló fejlesztésének keretében vált szükségessé egy tizenhat tantermes iskola építése, hogy befogadja az Újvidék tér gyerekeit, akik a régi környék mellett az akkor épült lakótelep 711 új lakásából indultak el, s nem kellett a szűknek bizonyult Angol utcába vagy a távolabbi Egressy útra menniük. 1959-ben virágzó konyhakertészet, sáros, poros földutak, bokros elhanyagolt tér közepén nyílt meg az iskola. Kevesen tudják, hogy először nem ezt a helyet jelölték ki az épület számára. Budapest centenáriumának évében, 1973-ban a Szolnok megyeiek társadalmi összefogással hozták rendbe a teret, játszóteret és sportpályát kialakítva. Az 1959-60-as tanévben 699 növendék tanult e falak között, még volt külön fiú-és leányosztály. Legmagasabb volt a létszám 1966-67-ben: több mint ezer gyerek járt az iskolába. Délelőtt és délután folyt a tanítás, alsósnak és felsősnek egyaránt. Nagy jelentőségű vállalkozás volt a hatvanas években az iskola épületének négy teremmel való bővítése. Számolatlan volt a befektetett munkaórák száma, ahol a szülő, pedagógus és tanuló egymás mellett dolgozott. Iskolánk oktató-nevelő munkájával jó hírnevet vívott ki magának. Az ide járó tanulók és az itt dolgozó nevelők mindíg szerették ezt az iskolát. Hírneve mindíg szívügyünk volt és az, hogy eredményeink túljussanak az iskola falain.
